A 1990-es évek óta igen népszerű bankkártya ma már szinte nélkülözhetetlen az emberek számára. Elterjedése a számítástechnika fejlődésével hozható kapcsolatba. A bankkártyával vásárolhatunk, készpénzt vehetünk fel, akkor is, ha a bank esetleg már zárva van. Ezeken túl még számos előnnyel rendelkezik, például ha egy nagyobb összeg kifizetésére van szükség, nem kell magunknál tartani annyi készpénzt.

A bankkártya lényegében egy szabványos méretű információ-hordozó műanyag plasztik lap. Egy olyan készpénzfizetést helyettesítő eszköz, amelyet a bank ad(hat) a nála számlát vezető ügyfeleinek. A bankkártya mindig a kibocsátó bank tulajdona, a használatára jogosult pedig a kártya birtokosa.

Általában bankszámlához kapcsolódik, használatának fedezetéül pedig a számlán lévő pénzösszeg vagy a számlához kapcsolódó hitelkeret szolgál. Ha ezek valamelyike elfogy, nem tudjuk használni a kártyát.

A kártya használatkor az elfogadó a kártyán szereplő adatok (név, aláírás) és a PIN-kód (titkos személyazonosító), segítségével azonosítja a kártyatulajdonost. A PIN-kód megadása a személyazonosítás mellett a bankkártyával végzett tranzakció hitelesítésére, is szolgál. A PIN-kód a kártyabirtokos személyéhez kötődik, az másra át nem ruházható. Ezek az adatok és a PIN-kód teszik lehetővé, hogy a kártyabirtokoson kívül más ne használhassa a bankkártyát.

 

A bankkártyákat többféle módon lehet csoportosítani:

• felhasználó szerint (lakossági, vállalati vagy business kártya)
• felhasználhatóság szerint (előre fizetett kártya, betéti kártya, hitelkártya, terhelési kártya, többfunkciós kártya)
• speciális kibocsátású (ikermárkás-, szponzorkártya)
• megjelenés szerint (dombornyomott, elektronikus)
• adatok tárolásának módja szerint (mágnes csíkos kártya, chippel ellátott kártya)

Megosztás a facebookon